Csomád község története (2)
1860 július 1-én halt meg, itt temették el, sírja az ó-temetőben
található. Az evangélikus lelkész, főesperes nevét utca, az
iskola és a róla elnevezett alapítvány őrzi a faluban.
1838-ban Petőfi Sándor is járt Csomádon. Itt tartózkodásának
emlékére emelték és szentelték fel a paplak kertjében álló
Petőfi követ. Él ma egy legenda mely szerint az e kő mellett
álló olajfa alatt írta a fiatal Petőfi egyik versét.
1880-ban a falu lakossága 622 fő, evangélikus. Ezekben az
években Csomád lakossága főleg a mezőgazdaságból, földművelésből
és állattenyésztésből élt. A földművelés és az állattartás
az élelem megszerzésének egyik legfontosabb tevékenysége,
alapja.
Az I. Világháború és az azt követő nehéz 3 évtized megviseli
a község lakóinak életét. A világháborúban hullott bombák,
a házak mögötti kerteket és néhány melléképületet rongálták
meg.
1944-ben Csomád felszabadult. Ezzel a falu kialakulásának
rövid története lezárul. Az ezt követő évtizedek a folyamatos
fejlődést mutatják. Mára a község minden utcája aszfalt útburkolattal
ellátott, közüzemi víz-, villanyhálózata van, elkészült a
csatorna hálózata is. A település közvetlenül hívható telefonon,
körzetszáma: 28.
(Ez az idézet Boros Györgyné és Sinkó Mihályné
közeljövőben megjelenő könyvéből való,amely Csomád község
múltját, hagyományait és szokásait mutatja be.)
